Hoztam pár verset... ^^

Kicsit emós lett mostanában az érzelemvilágom.... de még a remény él nem adom fel :) íme egy-két versecske... ^^


"Nélküled rossz felkelni reggel,
Akkor olyan, mintha élve temettek volna el.
Ha nem vagy velem szenvedek,
Olyankor úgy érzem, nem is létezek.
Lehet, hogy néha tévedek,
De téged mindennél jobban szeretlek.

Ha velem vagy, akkor igazán élhetek,
És akkor semmitől sem félhetek.
Mert tudom, hogy viszont szeretsz,
És örülsz, ha velem lehetsz.
Mikor megcsókolsz, pillangók milliói repdesnek gyomromba,
S a puszta léted ösztönöz, hogy ne legyek otromba."




"Nem vár már ölelés, ha haza érkezem,
nincs izzó érintés, nem fogod már kezem,
az óra még ketyeg, de a mutató nem jár,
szenvedő szívem még mindig haza vár.

annyi éven keresztül úgy féltem, hogy egyszer végleg elveszítelek,
órákon át csak a képed néztem és vártam, végre átöleljelek.

de nincsen már remény, mert nem adtál nekem,
és nincsen szenvedély, mert nem vagy már velem,
én úgy szeretlek még, hogy összetör és fáj,
szenvedő szívem még mindig haza vár.

őszintén érzem csak terád vágyom, számomra te vagy az élet, a fény,
tudom én jól, elrabol egy álom, de ne hagyj el kérlek, maradj enyém.

mert lelkem téged rejt és szép emlékeket,
és soha nem felejt, érzi szerelmedet,
hisz nélküled már minden eltelt percért kár,
szenvedő szívem még mindig haza vár."


"Add, hogy lássam mosolyodat, oly pimaszul gyönyörű,
s érezzem még forró csókod, akkor is ha keserű,
add, hogy újra feloldódjak óceán kék szemedben,
megérintve bársony bőröd, tüzet gyújtsak szívedben,

add, hogy testünk eggyé forrjon, s megálljon a pillanat,
ne találjon ránk a reggel, se hajnal, se pirkadat,
add, hogy egymás karjaiban örök tűzben égjünk el,
s egymás nélkül soha többé, soha ne ébredjünk fel,

add, hogy dúló vágyainktól, tomboljon a szenvedély,
s beteljesült álmainkban megkísértsen majd az éj,
add, hogy az ábrándok fátylán, angyal szárnyon lebegjünk,
s forró ölelések között, csak egymásé lehessünk."


"Mikor végre újra megfoghatom kezed,
Gyöngéd csókjaimtól becsukod a szemed,
S vágyaink vulkánként lávafelhőt törnek,
A fojtó fájdalmak végre nem gyötörnek,
Mikor újra mindent elsöpör szerelmünk,
Szikrázik és vibrál, ha forrón ölelünk,
Parázs, izzó tested hozzám ér és lángol,
Hevesen ver szíved, örömében táncol,
Mikor a szenvedély megkísérti létünk,
S a boldogság az lesz, hogy egymásért élünk,
Bőröd érintése borzongató mámor,
S szíved dobbanása nem lesz tőlem távol,
Mikor elmondhatom, szépséged mily könnyed,
S lecsókolhatom majd arcodról a könnyet,
Újra hozzám bújva születik egy álom,
Ezt a pillanatot halálomig várom."



"Lázas csókjaid hiánya összetör,
forró ölelésed vágya meggyötör.
kedves mosolyod ha nincs már, szenvedek,
úgy hiányzik, hogy mondhassam: szeretlek.

éjjel-nappal rád gondolok szüntelen,
érted szól a dobbanás a szívemen.
miattad bont bimbót minden rózsaszál,
s veled süt ki a nap, hogyha jön a nyár.

minden perc mit számunkra adott az ég,
mézédesen kecsegtető ajándék.
a boldogság mint egy szellő átkarolt,
s a szerelmed megérintett, letarolt.

káprázat szőtt szép emlékek mámora,
elrepítnek veled együtt bárhova.
hol összebújik izzó testünk, s felhevül,
ott minden vágyam te általad teljesül.

boldogságod számomra a legfőbb kincs,
eszem súgja, hagyjam végleg búcsút ints.
de a szívem szenvedése végtelen,
bocsáss meg! de elengedni képtelen…"


"Te vagy a hajnal, a reggeli ébredés.
Te vagy a nappal, a ragyogó napsütés.
Te vagy az éjjel, a Csillagok fénye.
Vágyaim tüze, minden reménye.
Te vagy a szenvedély, Te vagy a szerelem.
De nem elég, nem elég én nekem.
Csak egy kell szívemnek legbelül.
Te kellesz szerelmem, csak Te egyedül."



" Meg nem érdemlem én szelíd tekinteted,
Meg nem érdemlem én izzó szereteted.
Meg nem érdemlem én forró ölelésed,
Kedves mosolyodat, lázas törődésed.
Meg nem érdemlem én azt, hogy hozzád érjek,
Meg nem érdemlem én, hogy bármit is kérjek.
Meg nem érdemlem én, hogy esélyt adj nekem,
Hogy szorosan megfogd még egyszer a kezem.


Bocsánatot kérek minden fájó szóért!
Bocsánatot kérek száz elmaradt csókért!
Bocsánatot kérek, szenvedést okoztam,
Nem törődtem veled, figyelmetlen voltam.
Bocsánatot kérek a boldogtalanságért!
Bocsánatot kérek sok meg nem adott vágyért!
Bocsánatot kérek mindenért mit tettem,
Hogy homályba fedtem őszinte szerelmem.


Ha most minden hideg engedd, gyertyát gyújtsak!
Ha most minden hideg engedd, oda bújjak!
Ha most minden hideg lángoló lelkemmel,
Engedd, hogy szeressek igaz szerelemmel!
Ha most minden hideg, ne tolj engem távol!
Ha most minden hideg, más lesz minden mától.
Ha most minden hideg, légy nagylelkű velem,
Engedd, bizonyítsam mit ér a szerelmem!"